Könyvem története

Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám - Nagyváradon - gróf. Teleky Sándor, a vitéz, a hires honvédezredes.

Mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf ur nyájas biztató szava.

Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: mért nem irok egy eredeti magyar szakácskönyvet? - Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?

- Igen, vannak felelém.

- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.

Nagy szégyenkezve elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.

Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:

- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen jól hangzik a leirása, milyen izletesnek képzelem e holmikat.

- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást, a mi valószinüleg még a fejében van. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén irt, a ki irni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet irni sikerül, még szerencsés lehet általa.

Némileg reménykedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megirásához. És két hónap alatt meg is irtam azt. De hiába kerestem reá kiadót - 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segitett engem is.

Most már itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes ur levele, mely igy hangzik:

Nagy-Bányán Deczember 3-án 1891.

Igen tisztelt asszonyom!

Nagyon szépen köszönöm a könyvet; jól ettem és jóllaktam belőle. Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leirását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóizüen élveztem mig gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben s most már, vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.

Én is konyitok valamit a szakácsság müvészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Canem, Soyer magaslatán állott és Brant Savarin tudományát tökélyesitette.

Okos dolgot cselekedtem, amikor nagysádnak tanácsoltam, hogy irjon "Szakácskönyvet;" valóban sikerült s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.

Isten áldja, üdvözlettel:

Teleky Sándor gróf.

Könyvem hét hónap alatt megérte a második bővitett kiadást.

Mindezekért tehát hálás köszönetem és üdvözletem szálljon a nemes gróf felé és a tisztelt közönséghez, a mely oly kegyesen kitüntetett.

* * *

Könyvem első kiadásának előszavát, a bevezető négy sor kivételével, mely szerencsémre tárgytalanná lőn, czélszerünek tartom ismét közleni:

"Rendkivül változatos élettapasztalat után irtam le e szakács-könyvet, kizárólag a saját emlékezetemből összeszedve. Nincsen e könyvben egyetlen étel sem, melyet magam - legalább párszor - el ne készitettem volna.

Egyszerü, középosztálybeli háztartás keretébe illők ezek mind; de azért válogathat belőlük, vagyonnal biró nagyobbmérvü háztartást vezető nő is éppen ugy, mint a legszegényebb család, vagy azok a hivatalt teljesitő nők, kik egyszerű cselédek gondjaira kénytelenek háztartásaikat bizni, mert e szakácskönyvből könnyen és olcsón lehet igen jó ételeket főzni, vagy főzetni.

Én gazdag földbirtokos családból származtam, gazdasszonyságom alapját hazulról szereztem. Később mint katonatisztné bejártam az ország majd minden vidékét; mindenütt megtanultam a mi jót és takarékosat csak észlelhettem. Szenvedélyes főzőné létemre gyönyörűséggel és rögtön megkészitettem a nekem tetsző ételeket. - Igy gyült fel évek során át az én szakácsnői tudásom.

Soha életemben másnak a házánál nem főztem és mind e mai napig saját háztartásomban dolgozom, de mert nagy csapások értek, megismerkedtem az anyagi küzdelmekkel is. Igy lassan megtanultam miképen kell és lehet az elképzelhetlenségig kevés anyagból a lehető legjobb ételeket előállitani.

Egészen magyar vagyok, izlésre, szokásokra s minthogy Erdélyben születtem, főzési modorom tulnyomóan erdélyies.

Most már évek óta a főzési tudományom adja kenyeremet.

Mindezeket előre bocsátva - ugy hiszem - van okom remélni, hogy a tisztelt közönség bizalmát megnyerem."


Zilahy Ágnes.