Utóirat

Azt mondják, hogy a nők képtelenek irni utóirat nélkül. Hogy az egész világnak igaza legyen, könyvemhez ime én is csatolok utóiratot. Ez a fészkelődésem talán abból, a megérthető, nyugtalanságból ered, hogy mióta ennek a szakácskönyvnek az első kiadása megjelent, sok jó emberem és asszonyom kérdőre vont: ugyan miért nem vettem be könyvembe nehány jeles angol, franczia vagy német szakácskönyvből is a nekem tetsző jelesebb különlegességek leirását.

Ugy jóakaróimnak valamint az érdeklődő tisztelt közönségnek ime igy feleltem:

Semmit sem szeretek a mi nem eredeti; semmi sem lelkesit a mi nem hazai. Az egyszerűség és egyenes igazság volt örökké ideálom.

Nem vezettem főuri házat soha, nem vágytam a más fényénél sütkérezni semmi esetben.

Van már tuczat számra olyan szakács-könyv, melyet nem lehet megérteni, vagy pedig nagyszabása drága összetételei miatt, utasitásait sok-sok családnak lehetetlen követni. Ebben a második kiadásban is, - habár különösen a "különlegességek" czime alatt, sokkal bővebb az elsőnél, - bizonyára van még hiány is és ha e hiányokra reá mutatnak, nem veszem rossz néven. S ha valaha abban a szerencsés helyzetben lehetnék, hogy még egy harmadik kiadást rendezhetnék sajtó alá, legszivesebben helyre pótolnám a tudtomon kivül ejtett hiányokat, mert hibák nem hiszem, hogy lennének benne.

Még csak azt az egygyet jegyzem meg, hogy e könyvnek ugy hiányai, mint érdemei kizárólag tőlem eredtek, mert forditás, vagy előttem ismeretlen dolgok leirása nincsen e könyvemben. Magyar e könyv az ételeiben és szellemében egyiránt s mint ilyen mü iránt kérem a tisztelt közönség nagybecsű pártfogását.

Budapest, 1892. április hó 1-én.